Aly vallomása - Első fejezet

1

Hideg szél fújt. Csontig fagyott a teste. Ahogy belépett a kávézóba, megérezte a friss almás pite illatát. Kezdtek kiolvadni az ujjai, és kellemes bizsergés járta át a testét, ami egyszerre volt fájdalmas és kellemes érzés. Érezte, ahogy pirosodik az arca, forrósodik a füle, ragyogóvá válik a bőre. Megigazította a haját és erősen dörzsölgette a combjait. Leült egy csendes asztalhoz, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elé. Olyan puha és kényelmes volt a fotel, hogy azonnal otthonosan érezte magát. Hatalmas pelyhekben hullott a hó. Figyelte, ahogy az emberek jókedvűen sétálgattak Camden kikötőjében. Itt minden olyan más volt. Ebben a New England-i kis városban, távol a világ zajától mesebeli életet éltek a helyiek. Annyira biztonságos volt, hogy az emberek nem zárták a házaikat, autóikat. Aly rengeteget utazott már, de még soha nem járt ilyen varázslatos helyen. Sosem felejti el, amikor először látta meg Maine állam üdvözlő tábláján a feliratot, hogy “Welcome to Maine, The way life should be.”  Egész itt tartózkodása alatt azt érezte, hogy tényleg ilyennek kellene lennie az életnek.

“Vajon mi az élet értelme?” Villámként csapott be ez a kérdés Aly fejébe és nem hagyta nyugodni. 

Otthon tökéletes élete volt, mindene megvolt. Gyönyörű, fiatal, sikeres nő volt, aki bármit megengedhetett magának. New York-i high life, Central Parkra néző luxus lakás, exkluzív céges partik, fizetett nyaralások. Élvezte, hogy nőként teremthet, kiteljesedhet és hogy szabadon megélheti minden vágyát.

Mégsem érezte magát teljesen boldognak. Azt érezte, hogy New Yorkban semmi és senki sem igazi. A sok plasztikai és szépészeti műtét miatt szinte már mindenki egyformán nézett ki. Az előkelő, magamutogató, sznob partiktól felfordult a gyomra. Mindenki hajtotta a drága cipőket, designer táskákat, fogyasztási cikkeket, és sokszor csak azért, hogy lenyűgözzenek velük másokat. Semmire sem vágytak jobban azok az emberek, mint hogy irigyeljék őket. Aly próbált beilleszkedni, de mindig is taszították a felszínes beszélgetések. Szerény életet élt. Nem attól érezte magát gazdagnak, hogy mindene megvolt, hanem attól, hogy kevésre volt szüksége.

Boldogtalansága miatt bűntudata volt, hiszen tisztában volt vele, hogy mennyien elcserélnék életüket vele. Aly büszkén tekintett magára és természetesen nagyon hálás mindenért. Egész életében keményen dolgozott és minden sikert megérdemelt. Mégis hiányzott valami… de mi?

Még csak pár napja volt itt Maineben, de teljesen otthon érezte magát. Ez a hely leföldelte őt és arra emlékeztette, hogy a természet sosem nem hagyta őt magára, mindig tárt karokkal fogadta. A természetet maga Isten ölelő szeretete. Egyszerű és mégis csodálatos törvényei tökéletesen működtek akkor is, amikor Aly nem figyelt. A természet befogadta és megnyugtatta őt. 

A kávézóban kellemes zene szólt és néhány vendég beszélgetett. A friss fahéjas-almás pite illata a nagymamájára emlékeztette. Szeretettel és hálával gondolt vissza őseire. Nagymamája példakép volt számára, rengeteget tanult tőle és sokat köszönhetett neki. Mióta meghalt, Aly sokszor érezte úgy, mintha mamája vigyázna rá fentről. 

Aly kisvárosi lány volt, de mindig is céltudatos. Bejárta a világot és sok mindent megélt. Fiatal kora ellenére hatalmas élettapasztalattal rendelkezett. Mindig is vonzotta a romantika és egész életében az igaz szerelmet kereste. De nem a könyvekben. Korábban soha nem olvasott romantikus, erotikus, szerelmes könyveket. Hatalmas képzelőereje volt, így sokszor vágyait ábrándozásaiban és álmaiban élte meg. Ezt a könyvet a barátnője, Ana ajánlotta neki, és mivel ő olyan lelkesen mesélt róla, Aly beadta a derekát és magával vitte üzleti útjára. 

Hátradőlt a kényelmes fotelben és belevetette magát a történetbe. Ő sem gondolta volna, hogy annyira megtetszik majd neki, hogy alig bírja letenni. Az író olyan őszintén és szókimondóan fogalmazott, hogy Aly lelkéig hatolt. Annyira beleélte magát, hogy szinte a saját igaz történetének érezte. Oly régóta vágyott már rá, hogy egyszer ő is megtapasztalhasson egy ilyen mély szerelmet. Ez a könyv teljesen magával ragadta, megérintette Aly szívét és felébresztette vágyait. Olyan emlékeket és érzelmeket idézett fel benne, amik már rég feledésbe merültek. 

Egy pillanatra felnézett és egy férfivel akadt össze a tekintete. Aly nem hitt a szemének. Annyira sármos, jó kiállású, vonzó férfi volt. De nem úgy, ahogy mindenki más. Sőt, más volt, mint a többiek. Sötét haja és borostája nem volt tökéletesre formázva. Gesztenye barna szemei lélegzetelállítóak voltak. Tekintete olyan mély volt, mintha egyből a lelkébe látott volna. Piros - fekete kockás ingje félig volt csak begombolva, és még az ing alatti fekete trikó sem tudta eltakarni erős, sportos alkatát. Egy régimódi, természethez közeli, érett férfinek tűnt, akin látszott már az idő nyoma. Magabiztosságot és határozottságot sugárzott magából.

Hosszan meredtek egymás szemébe. Aly lesütötte a szemét, mert úgy érezte mégsem nézheti örökké az idegent. Zavarában kortyolt egyet a kihűlt teájából és olvasott pár sort a könyvből, de sokáig nem bírta, hogy ne nézzen oda újra.

A férfi nem is próbálta leplezni érdeklődését. Nem játszotta meg magát. Nem titkolta vonzalmát, magabiztosan gyönyörködött Alyben. Lassan a szájához emelte a teáját és belekortyolt. Aly megpihentette szemeit az idegen ajkain és nem hitt a saját gondolatainak. Visszanézett a férfi szemébe, és azt érezte, hogy örökké nézni tudná. Kíváncsi volt, hogy milyen izgalmas történeteket rejthet a férfi múltja. 

Ahogy a férfit nézve elmerengett a gondolataiban, valami végigfutott a hátán. A kundalini ősenergia ébredt fel szunnyadó állapotából, és a fenekétől a feje búbjáig életre keltette minden sejtjét. Titokzatos, vibráló és tüzes erő volt. Ismerte a testét, tudta, hogy mit jelent ez az érzés. A szexuális energiája, maga az életenergiája ébredt fel benne újra. Ezt az ősi, intenzív, szakrális energiát nem tudta megállítani és kíváncsi volt rá, hogy hova vezeti el.

“Beleszerethetek egy vadidegenbe?” - Kérdezte magától. “Van olyan, hogy szerelem első látásra? Vagy csak a könyv hatása, hogy ilyen izgatott állapotba kerültem?”

Aly elmerengett és érezte Őrangyala jelenlétét. Fontos döntések előtt mindig konzultált vele. Nem látta, de érezte a jelenlétét. Sok közös titkuk volt, és végtelenül hálás volt neki, hogy egész életében bírta vele a tempót. Sok veszélyes helyzetben mentette már meg őt. Őrangyala rámosolygott, rákacsintott, majd bólintva jelezte, hogy áldását adja - legalábbis Aly így érzékelte. 

Aly úgy döntött átadja magát a pillanatnak, az életnek. Nem áll ellen. Hagyja megtörténni azt aminek meg kell történnie.

Mindketten tapasztalt hódítók voltak, így jól ismerték a játékszabályokat. A nő jelez. A férfi lép. A nő dönt. Aly rámosolygott a férfire, majd bal kezével beletúrt a hajába és finoman elkezdte tekergetni hajtincseinek végét. 

Mosolyogva lesütötte a szemét és zavartan kereste, hogy hol is tartott a könyvben. Már szinte hányingere volt az izgatottságtól. Minden porcikájában izzott az életenergia. Összeszorult és bizsergett az egész gyomra. Érezte, hogy emelkedik a pulzusa és hevesebben ver a szíve. Mintha valami láthatatlan energia húzta volna a férfi felé, aminek sehogy sem tudott ellenállni.

A könyvre meredve próbálta nyugtatni magát, amikor egyszer csak megszólalt egy hang. 

-Leülhetek melléd? 

Felnézett, és ott állt a férfi. Közelről még félelmetesebb volt, mint távolról. Annyira igazinak tűnt.

-Igen, persze. -Választolta elpirulva és lepakolt a mellette lévő fotelről. A férfi kezet nyújtott és bemutatkozott: 

-Adam vagyok. 

-Örvendek, én pedig Aly. 

Aly szíve majd kiugrott a helyéről, bár próbálta izgatottságát leplezni. Minden önbizalmát elvesztette és azt érezte, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. 

-Jártál már itt korábban? - Kérdezte Adam.

-Nem, most vagyok itt először, nagyon hangulatos hely. És te?

-Én voltam már többször, itt lakom a közelben. 

-Ó, gyönyörű helyen élsz, én csak éppen erre kirándulok. 

-Hova valósi vagy?

-New York Cityben élek.

-Ó, az nagyon más. 

-Hát igen, ott mindig pezseg az élet, itt meg annyira nyugodt és békés.

-Igen, ez az egyik legjobb Maineben, a végtelen csend és a természet közelsége. 

-Bár nem sokat láttam még belőle, de tényleg ámulatba ejtő. Nagyon tetszik Camden, olyan romantikus. 

-Na ezt még nem hallottam, hogy romantikus. De tény és való, hogy aki egyszer ide eljut, szinte alig akar hazamenni és mindig visszavágyik. Innál még valamit? Vagy van kedved sétálni egyet? Szívesen megmutatom a legszebb helyeket. 

-Jajj, az szuper lenne, köszi, sétálhatunk.- Válaszolta Aly.

Adam csendben fizetett a pultnál, felsegítette Aly kabátját, majd udvariasan ajtót nyitott Alynek és előre engedte kifelé menet. 

Órákon át sétáltak az óceán partján. Ropogott a friss hó a talpuk alatt. Adam rengeteget mesélt a helyi élővilágról, a növényekről, állatokról, az évszakokról. Olyan természetesnek tűnt mindkettőjüknek, mintha mindig is ismerték volna egymást. Aly tudta, hogy véletlen találkozások nincsenek, de azt nem tudta, hogy hogyan lehetséges, hogy alig ismerte a férfit, mégis ennyire természetesen jól érezte magát vele. “Lehet, hogy előző életünkben ismertük már egymást?” - Merengett el magában.

Későre járt, így Adam elkísérte Alyt a szállásához. Egy nagyon hangulatos kis fogadóban szállt meg a Main Streeten. Egy hosszú öleléssel búcsúztak, majd Adam megkérdezte Alyt, hogy másnap meghívhatja-e vacsorára a közelben lévő házába. Aly esze azt súgta “Ne tedd!”, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kíváncsi volt rá, hogy hol él a férfi, mindent tudni akart róla. A szíve annyira hívta Adam felé, hogy kis habozás után gyorsan igent mondott.

Aly szerelemtől ittasan, mosolyogva sétált fel a szobájába. Nem gondolta volna, hogy ilyen tökéletesre sikerül a napja. Csak egy kívánsága volt, hogy mégegyszer láthassa Adamet. Alig tudott elaludni, folyamatosan csak Adam járt a fejében. Gondolatban a történetük létező összes kimenetelét elképzelte és lejátszotta. Gyakran visszatért a kedvenc pillanataihoz és újraélte azokat. Nem tudott sokat aludni, mégis fülig érő szájjal és energikusan ment le másnap reggelizni. Aznap sok teendője volt, egész nap egy konferencián ült, de koncentrálni egyáltalán nem tudott. Enni sem nagyon. Alig várta, hogy délután ötöt üssön az óra, és visszamehessen a szállodába az esti találkozóra készülni. 

Adam szegény családba született. Szüleitől anyagi támogatást nem kapott, de hálás volt nekik azért az értékrendért és példáért amit adtak neki. Tisztességes, becsületes emberek voltak, és Adamet is jó emberré nevelték. Egy igazi ezermester volt, mindenhez értett, bármit meg tudott szerelni. A saját házát is egy barátjával együtt építették fel. Otthon érezte magát a természetben, szinte önellátó életet élt. Magányos farkas volt. 

Nem készülődött sokat a randira, de borostáját azért megigazította és a haját finoman belőtte. Egyszerű életet élt. Önazonos volt és senkinek sem akart megfelelni. Nehéz volt kihozni a sodrából, végtelenül türelmes és nyugodt ember volt, és maga is meglepődött rajta, hogy aznap milyen nyugtalan volt. Bizsergés járta át a testét és folyamatosan csak Alyre tudott gondolni.

Este jóval a megbeszélt időpont előtt érkezett és a szálloda lobbijában várta Alyt. Aly már a lépcső tetejéről meglátta Adamet és mosolyogja sétált oda hozzá. Adam finoman arcon csókolta és fülébe súgta: Gyönyörű vagy! Aly azt hitte kiugrik a bőréből, amikor Adam ajkaival véletlenül hozzáért a füléhez. Legszívesebben már ott megcsókolta volna.

Adam gyönyörű gerendaháza egy erdei tó partján feküdt. Ahogy beléptek, megcsapta őket a kandalló melege és a fa ropogása. Adam gyorsan tett is még a tűzre és megkínálta Alyt egy pohár meleg forralt borral. Kedvesen körbevezette vendégét szerény házában, aki azonnal otthonosan érezte magát benne.  

Adam élvezettel készítette a vacsorát, miközben sokszor veszett el Aly gyönyörű tekintetében és kedves mosolyában. A legszebb nő volt, akit valaha látott. Természetes, tökéletlenül tökéletes. Hosszú barna haja, sötét barna szemei, bájos mosolya melegséget, tisztaságot és szeretet sugároztak. Érett, erős, egészséges nő volt.

Aly sokat tapasztalt, és egész életében az igaz dolgokat kereste. Vágyott arra a lehengerlő szerelemre. Nem azért akart társat, hogy valaki anyagi biztonságot teremtsen neki, azt magának is meg tudta teremteni. Egy lelki társat keresett. Egy felelősségteljes, megbízható, érett, nyugodt, bölcs férfira vágyott, aki lelki biztonságot és védelmet tudott nyújtani.

És hihetetlen volt, de úgy érezte, hogy ott állt előtte a konyhában. Egy bátor férfi, aki tudta mit akart és hajlandó is volt tenni érte. 

Kóstolgatták az ételt és közben jókat nevettek. Étvágyuk nem sok volt, izzott körülöttük a levegő. Aly próbálta leplezni vágyát, de olyan tágak voltak a pupillái, mint egy vadászó macskának. Nem tudták egymásról levenni a szemüket és mindketten tudták, hogy ez az este különleges lesz számukra.

Adam leterített egy vastag puha takarót a kandalló elé a földre és odakuporodtak a tűz elé. Kellemes melegség járta át testüket. A tűz pattogása és a füst illata különleges meghittséget teremtett. Az ablakon kinézve a Hold fénye tükröződött a tavon. Aly kezdte érezni a bor mámorító hatását és egyre szélesebb volt a mosolya. Melege lett és levette pulóverét. Fekete vékony pántos felsője elegáns volt, de nem túl hivalkodó. Adam nem bírta ki, hogy ne pillantson oda Aly vállaira, dekoltázsára. Gyönyörű volt a bőre. Érezte finom illatát, alig bírta türtőztetni magát, de nem akart tolakodó lenni és egy rossz lépéssel elrontani mindent.

Aly felállt, és odament az ablak elé, hogy megcsodálja az erdőt. Békés volt a természet, csak néhány jávorszarvas sétált el a tó mellett. A végtelen sötétségben bámulatos volt a csillagos égbolt. Imádta a csillagokat nézni. Bárhol is járt, éjjel mindig felnézett az égboltra és megköszönte, hogy átélheti a pillanatot. Arra gondolt, hogy mennyi minden történt éppen akkor abban a pillanatban a világban: valaki éppen akkor született és valaki éppen akkor halt meg. Az élet tökéletes játéka és körfogása jutott róla eszébe. Aly nagyrabecsült és tisztelte az univerzumot, és a pillanat hatalmát. Az univerzumban olyan kicsinek érezte magát és közben mégis halhatatlannak. Volt ebben az élményben valami megfoghatatlan, egyszerre térdkényszerítő és magasságokba emelő erő. 

Adam odasétált Aly mögé. Messziről érezte szeretetet sugárzó auráját. Odalépett hozzá és gyengéden hozzáért a derekához, majd átcsúsztatta a kezét a hasára és átölelte. Aly egy ideig tartotta magát, majd belerogyott Adam testébe. Adam gyengéden mégis sziklaszilárdan tartotta Alyt, és együtt nézték az erdőt és a csillagokat. 

-Az a jávorszarvas, amelyik most sétált el előttünk, minden nap úszik ebben a tóban. Az egyetlen ellensége, a farkas elől gyakran menekül a tó közepén lévő  szigetre. Nem csatlakozik más szarvasokhoz, magányosan él itt. Az emberekkel ellentétben, ezeknél a szarvasoknál a bika választja ki azt a nőstényt akivel párosodni szeretne. A szagukkal kommunikálnak, az alapján választanak társat maguknak. Sok kis borjú születését csodáltam meg innen az ablakból. -Mesélte Adam.

Alyt teljesen lenyűgözte, hogy Adam ilyen szoros kapcsolatban élt a természettel. Izgatottan hallgatta a történeteit, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint hogy mikor fogja már megcsókolni. Annyira vágyott rá, mint a szomjazó virág egy kiadós esőre. 

A felgyűlt érzéki energia végül villámcsapásként sült ki közöttük. Egyikük sem bírta tovább. Vibrált a testük ahogy egymás aurájában álltak. Adam keze lassan elindult egyre feljebb és megsimogatta Aly hasát, majd gyengéden megérintette és megszorította melleit. “Istenem, de természetesen tökéletes." - Gondolta. Egyre szorosabban ölelte Alyt, majd beleszagolt a nyakába és gyengéden megcsókolta. “Mámorítóan finom az illata.” - Gondolta. Aly épp csak egy leheletnyi parfümöt használt. Bőre illatának és a feromonjainak különleges keveréke Adam számára ellenállhatatlan volt. Adam bármit megtett volna, hogy ez a nő végre az övé lehessen.

Aly olyan erős energiákat érzett magában, mint még soha. Lábai remegni kezdtek, majd kirázta a hideg és lilabőrös lett. Megint végigfutott rajta az a kozmikus életenergia és azt érezte szétrobbant ha nem történik már valami. Ahogy Adam megcsókolta a nyakát, azonnal elveszítette minden maradék tartását. Megfordult és belenézett Adam szemébe. Adam megsimította az arcát és így szólt: 

-Mindig is rád vártam! Majd érzékien megcsókolta. 

Aly elbizonytalanodott és elhúzta magát. Azt gondolta, ez nem helyes, nem lenne szabad ilyen könnyen odaadnia magát a férfinek. “Hogy lehet, hogy még a leheletének is ennyire jó illata van? Nem bírom tovább!” -Gondolta magában, miközben hatalmas harc zajlott az esze és a szíve között. Adam látta, hogy Aly küzd magával, a lelkével, az erkölcseivel, de tudta, hogy csak egyféle képen segíthet neki: ha a végsőkig kitart. Adam pontosan tudta, hogy Aly is vágyik rá, így mégegyszer gyengéden közel húzta magához, és finoman megcsókolta a szája sarkát. Aly érezte, hogy nem fog tudni tovább ellenállni. Olyan jól esett neki Adam figyelme és gyengédsége. Végre egy férfi, aki nem ijed meg, nem futamodik meg és hajlandó kitartóan küzdeni a nőért. Adam higgadtsága és lélekjelenléte megnyugtató volt Aly számára, biztonságban érezte magát. 

Rég éreztek ekkora szenvedélyt, talán még soha sem. Adam felemelte a nőt és karjaiban vitte a kandallóhoz, majd lefektette a földön lévő takaróra. Levette ingjét, trikóját, szétcsatolta övét, és lassan levette a nadrágját. Lehúzta Alyről a felsőjét, majd szép lassan minden ruháját. Egy pillanatra megálltak és megcsodálták egymás testét. Vadítóan tetszettek egymásnak. Aly lábaival átkulcsolta Adam derekát és szorosan magához húzta. Összeért a testük és felszabadult mindent elfojtott energiájuk. 

Férfi és női energiák tökéletes játéka volt ez. 

Adam magabiztosan kezdeményezett és izgatottan fedezte fel Aly formás testét. Határozottan megfogta Aly kezeit és feltette a feje fölé. Végigcsókolta selymes bőrét, és önzetlenül kényeztette. Élvezte, hogy örömet tud okozni a nőnek. Adam tüzes és kemény, mégis végtelenül türelmes volt Alyvel. 

Aly imádta, hogy a férfi nem sietett. Vele végre más volt minden. Ő el tudta érni nála, hogy teljesen átadja magát a pillanatnak. Nem voltak félelmei, nem állt ellen. Érezte, hogy a férfi feltétel nélkül elfogadja, tiszteli, szereti és rajong érte. Egész teste vibrálva lüktetett és eufóriában úszott Adam karjaiban. Könnyen ellazult és készen állt igazán magába fogadni a férfit. 

Adam olyan mélyre hatolt Aly testébe és lelkébe, hogy szinte egybeolvadtak és életük legszenvedélyesebb éjszakáját élték át. Nem tudtak betelni egymással. Lelkeik egyesültek, egy új dimenzióba léptek. Beavatták egymást. 

Adam a lényével, a létezésével biztonságot és védelmet nyújtott Alynek. Felelősséget vállalt érte. Nem félt kimutatni érzelmeit. Aly pedig játékosságával, gyengédségével, gondoskodó szeretetével gyógyította be Adam harcainak sebeit.

A kandalló előtt fekve Adam egy pillanatra becsukta a szemeit. Aly csak figyelte őt, miközben simogatta arcát, haját. Minden kis zugát fel akarta fedezni, végigkurkászta az egész testét. Kezei izmosak voltak, tele vágások nyomaival. "Vajon hol szerezte ezeket a sérüléseket?” Mindent tudni akart róla. Adam meg sem mert mozdulni. Jól esett neki Aly figyelme, gondoskodása és puha érintése és addig akarta élvezni, amíg csak tudta. 

A nő simogatása annyira megnyugtató volt, hogy el is szenderedett a kandalló előtt. Aly fejében megfordult, hogy talán nem kellett volna ilyen gyorsan odaadnia magát a férfinek, de ha már így alakult ez az este, akkor már úgyis mindegy - gondolta. Nem bírt magával. Végre felszabadultan megélhette minden vágyát. Oly rég óta volt elfojtva szakrális energiája, hogy egyszerűen nem tudott betelni az élménnyel. Óvatosan rámászott Adamre és csókjaival ébresztgette. Adam félig kinyitotta a szemét, vett egy mély levegőt és sóhajtott egyet. “Álmodom vagy ez a valóság?” -Nem akarta elhinni, hogy mi történik, hogy Aly továbbra is ennyire vágyik rá. Átölelte Alyt, egy gyors mozdulattal felkapta és felvitte a lépcsőn a hálószobába. Befektette a hatalmas ágyba és új erőre kapva megint eljuttatta Alyt a földi Mennyországhoz. 

-Istenem! Kiabálta Aly, és azt érezte, hogy orgazmusa maga a Teremtő Istennel, a szeretettel való legmagasabb szintű kapcsolódás ebben a földi dimenzióban. Olyan érzések és energiák szabadultak fel benne, hogy a könnyei is kicsordultak. Mintha egy mély trauma oldódott volna ki benne. Csak zokogott és zokogott, nem tudta visszafojtani. Adam gyengéden ölelte őt és közben csókjaival itatta fel könnyeit. Tudta, hogy nem kell mondani semmit, csak hagynia Alynek megélni ezt a pillanatot. Nem is nagyon tudott volna beszélni, mert ő is a könnyeivel küszködött. 

Egy kis pihenő után, ott folytatták ahol abbahagyták. Minél többet kaptak egymásból, annál többet akartak. Hosszú és szenvedélyes együttlétük feltöltötte és gyógyította őket. Korábban egyikük sem tudod soha senkivel ilyen mélyen kapcsolódni. Mindketten voltak már korábban szerelmesek, de ez most teljesen más volt. Adam azt érezte, hogy Aly olyan magasságokba juttatja el és olyan érzéseket mozgat meg benne, mint még soha senki más.

Mintha megállt volna az idő számukra. Már órák óta csak bámulták egymást, mikor Alynek szép lassan lecsukódtak a szemei. Adam megvárta, míg Aly elalszik, betakargatta, átölelte és azt érezte soha nem akarja elengedni őt. Mozdulatlanul aludtak reggelig…

Másnap Aly friss kávé illatára ébredt. Kinyitotta a szemét és hirtelen nem emlékezett, hogy hol is van. Ismeretlen volt a hely, mégis otthon érezte magát. Felült az ágyban és kinézett az ablakon. Azta! Leesett az álla. A legszebb hely volt, amit valaha látott. A juharfák vörös levelei káprázatosak voltak a havas tájban. Az erdő tele volt vörös fenyőkkel és sárga nyírfákkal. Fantasztikus kilátás nyílt az Atlanti-óceánra. A távolban egy világítótorony fénye csillant meg. Aly odament az ablakhoz, kinyitotta és beleszagolt az erdőbe. Friss, hideg, ropogós volt a levegő. Az erdő mocorgását hallgatta, amikor lenézett és meglátta ahogy Adam fát vágott egy pólóban, mellényben és sapkában. 

Percekig gyönyörködött a látványban, majd felfrissítette magát a fürdőben, felvette Adam egyik pólóját és zokniját, és abban sétált le az emeletről. A kandalló melege megsimogatta meztelen lábait, ahogy elsétált előtte, a füstös fa illata pedig az előző estét idézte fel benne. Adam mosolyogva várta a konyhában egy bögre meleg kávéval. Megcsókolta a homlokát és megölelte. 

-Jó reggelt, Aly! 

-Jó reggelt, Adam! 

-Hogy aludtál? 

-Hmmm, nem sokat sikerült aludnom. Csodálatos volt a tegnap este. -Válaszolta mosolyogva Aly.

-Igen! Reggeli után szeretnék neked mutatni valamit!

-Mit? 

-Majd meglátod! Kacsintotta Adam.

Jóízűen és kényelmesen megreggeliztek, majd Adam elvitte a nőt a szállásához. Aly kiszállt az autóból is sietve indult a szálloda felé.

-Megvárlak itt az autóban, öltözz melegen! -Kiabálta Adam utána. 

-Rendben!

Aly belépett a szobájába és sikított egyet. 

-Ezt nem hiszem el! Kiabálta fel! 

-Mit vegyek fel? Hova megyünk? 

Izgatottan készülődött, amikor egyszer csak eszébe jutott, hogy másnap este már a gépen kell lennie úton hazafelé… “Nem akarok innen elmenni!” -Elszomorodott és összetörve ült le az ágy szélére. “Nem vagyok normális, mit csinálok? Mi lesz most? Hogyan tovább?” Teljesen elveszett a gondolataiban, amikor kopogtak az ajtón. 

-Ki az? 

-Housekeeping! Jöhetünk? 

-Nem kérek takarítást, köszönöm! -Kiáltotta vissza Aly. 

Összekapta magát és eldöntötte, hogy csak a pillanatra fog koncentrálni és nem aggódik előre azon, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok. “Bárhol is vagy, légy ott teljesen!” -Emlékeztette magát. Könnyed sminket tett, összekötötte a haját, fújt egy kis parfümöt és lesétált az autóhoz. 

-Jól vagy? -Kérdezte Adam.

-Igen! -Válaszolta Aly

Adam látta a tekintetében, hogy nincs minden rendben. Úgy döntött, hogy nem faggatja tovább, hanem megtesz mindent azért, hogy ez a nap is felejthetetlenre sikerüljön. Beszálltak a kocsiba és elindultak. Aly mosolyogva köszönte meg Adamnek, hogy előre bekapcsolta neki az ülésfűtést és azonnal a rádióhoz nyúlt, hogy keressen egy számára kedves zenét. Az egyes rádión Bon Jovi: Bed of Roses szólt és felkiáltott: 

-Meg is vagyunk, ez jó lesz! 

Összenevettek. Adam figyelte ahogy Aly boldogan énekel és azt kívánta bárcsak örökké tarthatna ez a pillanat. Első állomásuk a Mt Battie volt, aminek a csúcsáról belátták az egész partot. Káprázatos panoráma tárult eléjük. A természet varázslatos színekben pompázott. Adam Sokat mesélt Alynek a környékről és a gyerekkoráról. Sokszor futott fel erre a hegycsúcsra edzés közben. Kevés hely volt a világon, ahonnan síelés közben látható volt az óceán, és az egyik itt volt innen pár percre, a Snow Bowl. 

-Ez csodaszép!

-Te vagy csodaszép, Aly!

-Köszönöm. Te is az vagy.

-Köszönöm. Szeretek ide feljönni és ezen a padon ülve nézelődni. Jó itt Veled üldögélni.

-Én is nagyon jól érzem magam. Hogy lehet ennyi színe a tengernek? És az erdőknek? Sosem láttam még ilyen színű leveleket.

-Itt mindig az ősz a legszebb. Szerencsés vagy, hogy pont ezt láthatod most.

-Igen, nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet.

-Szívesen. De még sok mindent akarok mutatni neked, hosszú nap van előttünk.

-Tényleg? Hova megyünk?

-Most felkapunk egy laza ebédet még Camdenben és aztán felviszlek az Acadia Nemzeti Parkba.

-Jól hangzik.  

Az óceán parti egyes főút az egyik legszebb panorámás autóút volt az egész országban. Adam minden világtorony történetét elmesélte gyönyörű vendégének. Azt is, hogy a Curtis Island világítótornyon nagypapája is dolgozott, és ott annak közelében voltak eltemetve nagyszülei és szülei is. Nem sokat mesélt családjáról, de tisztelettel és szeretettel beszélt róluk. Aly megkérdezte Adamet, hogy hogyan szerezte azt a sok sérülést. Adam csendben maradt. Majd egy pár perc múlva félve válaszolt:

-A háborúban. A Marines tengerészgyalogságnál szolgáltam néhány évet.

-Micsoda? Te voltál katona? 

-Igen, itt nem volt sok más lehetőség. A szüleimnek szerettem volna anyagi segítséget nyújtani, így elmentem a hadseregbe. Mikor néhány éve meghaltak, én is ott hagytam a katonaságot. Azóta edzőként dolgozom a helyi edzőteremben.

Aly érezte, hogy Adam nem szívesen mesél a háborús élményeiről. Minden ember számára lélekölő lehet ezt megtapasztalni. Sajnálta, hogy Adam ilyen traumákat élt át, de nem tudta hogyan tudna segíteni neki. Csak azt érezte, hogy szeretne mellette maradni és támogatni őt. 

Sokat sétáltak a nemzeti parkban. Adam Bar Harbour leghangulatosabb éttermébe foglalt asztalt, ahol Aly életében először megkóstolta a világhírű Lobster Roll homáros szendvicset és kék áfonyás pitét. Gyertyafényben nézték végig ahogy a naplemente vörösbe borítja az egész tájat, majd lebukik a hegyek mögött. 

-Ideje indulni! -Szólalt meg Adam.

-Igen, menjünk!

Adam határozottan és nyugodtan vezetett haza, miközben érezte, hogy valami baj van. Szíve kezdett összeszorulni és nyomást érzett a mellkasában. Aly alig szólalt meg, egész visszafelé vezető úton csendben volt. Adam kérdezés nélkül a házához vezetett. Esélyt sem akart adni annak, hogy Aly esetleg nemet mondjon rá, hogy aznap este is vele aludjon. 

Adam ajtót nyitott Alynek. Aly fellépett a lépcsőn majd hirtelen visszafordult és megölelte Adamet. Egy lépcsőfokkal feljebb állt, és így végre egy magasságban lehetett vele. Megfogta arcát és azt mondta neki: 

-Holnap haza kell utazom, sajnálom. 

Adam szíve összetört, de megkönnyebbült, hogy kiderült, hogy mi nyomta Aly szívét egész nap. Adam meleg kezeivel magához húzta Alyt és azt mondta neki: 

-Szeretlek! Életem legszebb pár napját töltöttem veled, és nem hagyhatom, hogy elmenj. Maradj velem kérlek!

Aly nem hitt a fülének, de leginkább a szívének. Gondolkodás nélkül ő is kimondta, hogy:

-Szeretlek! 

Könnyes szemmel csókolták meg egymást. Adam felkapta Alyt és egyenesen a hálószobáig vitte. Nem volt türelmük levetkőzni. Adam széttépte Aly felsőjét és beleszagolt melleibe. Pont ahogy emlékezett: meleg, puha bőre isteni finom illatot árasztott magából. Megszorította a fenekét és magához húzta. Egész nap arra várt, hogy újra ilyen közel érezhesse magához. Aly összeszedte minden lelki erejét. Arra gondolt, ha ez lesz utolsó éjszakájuk együtt, akkor hát legyen emlékezetes. Elengedte minden önkorlátozó gondolatát és teljesen átadta magát a szerelemnek. Szenvedélyesen kényeztette Adamet, akiben tombolt a tesztoszteron. Adam nem bírta tovább a sóvárgást, így felkapta a nőt és a falhoz nyomta. Szinte vissza kellett fognia magát, nehogy fájdalmat okozzon Alynek. Aly élvezte. Mindig is vágyott rá, hogy valaki ilyen nagy szenvedéllyel szeresse őt. Ebben az estében pont annyi örömük volt, mint amennyi fájdalmuk. Nem is gondolták volna, hogy ennyi érzelmet meg tudnak élni ilyen rövid idő alatt. Egész éjjel az érzelmek skáláján lifteztek. Öröm, bánat, harag, szomorúság, félelem, aggódás, remény, boldogság, bizalom, szerelem. Olyan nehéz, mély és keserédes szeretkezés volt ez, mintha egy veszekedés után estek volna egymásnak. Kifulladásig küzdöttek egymás testével és lelkével és egyszerre jutottak el a csúcsig. Mindketten sírva fakadtak ahogy lecsapódtak bennük a felgyűlt érzelmek. 

-Mi lesz most? -Kérdezte Aly

-Nem tudom, de megoldjuk. Mindig mindent meg fogunk oldani. -Válaszolta Adam.

“Tényleg ezt mondta?” Ez annyira megérintette Alyt. Mindig is egy olyan férfira vágyott, akinek ilyen volt a hozzáállása az élethez. Aki tudta, hogy mindig mindent meg fog oldani. Aki támaszt tudott nyújtani neki, aki mellett ilyen biztonságban érezhette magát.

-Muszáj elmenned?

-Igen, sajnos. -Válaszolta Aly és reszketni kezdett… próbálta visszatartani a könnyeit, de nem bírta. Kezével eltakarta az arcát és zokogni kezdett.

-Mi a baj, Aly? Ne csináld ezt! Mi nyomja ennyire a lelkedet?

-El kell mondanom valamit, amihez eddig még nem volt bátorságom.